1x07 A temetés

Szemszög: Külső
Korhatár: 16

VII. fejezet - A temetés

"Kedves Naplóm,
immár majdnem két telt el az átváltozásom óta. Mattet kiengedték a kórházból, már teljesen jól van, bár komolyan furdalja a lelkiismeret amiatt, ami velem történt.
Szinte már egyszer sem álmodom olyasmit, hogy átharapom Jeremy, vagy Bonnie torkát. Sőt, Damon is beleegyezett abba, hogy a tegnap délutánt Bonnie-nál töltsem. Nagyon vártam már erre. Igazából nem csináltunk semmi különöset, csak beszélgettünk, pontosabban Bonnie kérdezett, én meg válaszoltam. Azt azért sikerült megtudnom, hogy kibékültek Jeremyvel, és újra együtt vannak. Ennek szívből örülök, mert az öcsémnek most tényleg szüksége volt/van egy támaszra, ráadásul szeretik is egymást. Bonnie főleg a vámpírlétről, az érzéseimről és Damonről faggatott. Elmondtam neki, hogy olyan, mintha eddig vak és süket lettem volna. Annyi mindent látok és hallok, amit eddig soha. Gyors vagyok és erős..., csak néha nagyon éhes.

Boldog vagyok. Damon valósággal a tenyerén hordoz. Minden nap elvisz valahová, kedvtelésből, nem csak azért, hogy távol tartson az emberektől, amíg nem leszek teljesen ura az éhségnek.
Imádok vele lenni, belenézni a gyönyörű kék szemeibe, megcsókolni őt, a karjai közt aludni, sőt, még az érintése is felvillanyoz. Állandóan kényeztet, teljesen az ujja köré csavart. Az átalakulásom óta egyetlen éjszakát sem töltöttünk külön, és ahányszor nincs velem, nagyon hiányzik, bár ez szerencsére ritkán fordult elő eddig. Néhány napja már együtt zuhanyzunk, melynek következménye vagy az, hogy két óráig ki se jövünk onnan, vagy az, hogy perceken belül az ágyban kötünk ki.
Sosem gondoltam volna róla, hogy ennyire udvarias, kedves, és szenvedélyes szerető. Ő erre csak azt válaszolja, hogy ezt én hozom ki belőle. Ahogy azt is mondta, hogy élete legszebb pillanata volt, amikor azt mondtam neki: "Szeretlek!". Annyira aranyos!
Most befejezem, mert Damon már felkiabált a konyhából.

- Elena! Nem kérsz egy kis kóstolót? - kiabálta Damon. Elena gyorsan eltette a naplót, és már ott is termett.
- Hm, jók az illatok! Mi készül itt? - kérdezte a lány, de nem hagyta, hogy a fiú válaszoljon, mert magához húzta és gyengéden megcsókolta.
- Parmezános csirkemell rizzsel - felelte végül Damon, mire Elena egy kissé elkomorodott.
- Hát az jó... - Damonnek azonnal feltűnt a lány hangjában bujkáló szomorúság.
- Valami baj van? Nem az a kedvenced?
- De..csak.. - kezdte Elena lassan. - Arról mindig Stefan jut eszembe, mert egyszer, még a kapcsolatunk legelején, ő is ezt készítette el nekem.
- Jaj, ne haragudj, ezt nem tudtam. Csinálhatok spagettit is - ajánlotta fel Damon.
- Nem kell, tényleg. Ő ráadásul mozzarellával csinálta, és nem ezekkel a fűszerekkel, szóval nem ugyanaz. Ez most a Damon-féle parmezános csirke.
- Rendben van - egyezett bele Damon. - Ma felhívott valaki.
- Kicsoda?
- Forbes Sheriff. Holnap lesz a temetés. Alaric temetése - közölte Damon finoman. - Nem tudtam biztosra mondani, hogy elmegyünk -e...
- Elmegyünk - jelentette ki határozottan Elena.
- Akkor jó - mosolygott Damon. - Egyébként Stefan és Meredith szervezte, valószínűleg nem lesz nagy felhajtás - Ennyiben maradtak.

- Mit szólnál egy filmhez? - tudakolta Damon ebéd után. Már jó néhányszor próbáltak végignézni egy műsort, de még egyszer sem sikerült.
- Benne vagyok!
- Oké! Milyen műfaj? Kaland, akció, romantikus, horror... - sorolta a fiú.
- Legyen romantikus - mondta Elena, majd közösen kiválasztották a Ház a tónált. Kezdetben még figyeltek is. Elena szorosan Damon testéhez simult, aki magához ölelte, és a haját simogatta. Körülbelül tíz percig bírták ki, hogy a képernyőt, és nem egymást nézik. Akkor viszont szinte egyszerre pillantottak a másikra; néhány másodpercig csak néztek, de ajkaik hamar találkoztak. Hevesen csókolták egymást, majd lassan a ruháiktól is kezdtek megszabadulni. Ekkor azonban hangos pittyegés hallatszott.
- Kész a popcorn! - jelentette Damon, és a konyhába suhant, ám Elena követte. Visszahúzta a srácot, és jó nagy erővel az ebédlőasztalra lökte, ezután ő maga is rávetette magát.
- Itt? Komolyan? - kérdezte Damon nevetve.
- Nem tetszik?
- Ó, dehogyisnem, amit Ön kitalál, Miss Gilbert, számomra parancs! - azzal magához húzta, és egymáséi lettek.
Azonban nem folytathatták ezt a tevékenységet, mivel mindkettejük fülét ismerős zaj ütötte meg: Jeremy légzését és lépteit vélték hallani. Egymásra néztek, Elena bólintott, majd mindketten megragadták ruháikat, és eltűntek Elena szobájában.
Jeremy úgy egy perc múlva lépett be a házba; fáradt volt, már majdnem két napja egész nap a Grillben dolgozott, ami roppantul kimerítette. Odalépett a hűtőhöz,  hogy bedobja az előző napi lasagne maradékát a mikróba. Feltűnt neki a bontatlan popcornos zacskó, de nem csinált belőle ügyet, hanem felbontotta és majszolni kezdte. Közben kész lett a lasagne, amit a fiú áttett egy tányérra, elővett evőeszközt, és leült az ebédlőasztalhoz. Ekkor észrevett valamit: az asztalon egy alsónadrág hevert, ami nem az övé volt. Először nem értette a dolgot, de aztán leesett neki.
- Elena! - kiabálta, nővérét szólítva.

- Elena! - hallatszott, mire Elena eltolta magától Damont.
- Honnan tudja, hogy itt vagyunk? - kérdezte meglepetten, azonban Damon ugyanolyan tanácstalan volt, mint ő. Így hát a lány magára kapott egy köntöst, és vámpírsebességgel a konyhába suhant.
- Hé, Jer! - köszöntötte, amivel sikerült alaposan ráijesztenie az öccsére. - Ma korábban végeztél? - De Jeremy válasz helyett az orra alá dugta az alsónadrágot.
- Először inkább magyarázd meg ezt! - Elena elpirult, hiszen rögtön felismerte Damon fekete alsóját, de azt tettette, hogy nem tudja, kié.
- Miért mutogatod nekem a gatyád?
- Ugyan, Elena, te sem gondolod komolyan, hogy ez az enyém! Szóval, ki tartja a fehérneműjét az ebédlőasztalon? - érdeklődött Jer. Elena sóhajtott.
- Miért kérdezed, ha úgyis tudod?
- Tehát Damon. Ezek szerint igaz? Tényleg őt választottad?
- Igaz - Damon jelent meg a konyhában. Csak egy nadrág volt rajta, a felsőtestét meztelenül hagyta. Már a puszta látványtól is hevesebben kezdett verni a lány szíve. - Bár azt gondoltam, a legutóbbi találkozásunk eloszlatta a kételyeidet.
- Hát, azt gondoltam, hogy most valóban van valami köztetek, de hogy ennyire... - Jeremy szemeivel Damon pucér mellkasára és Elena köntösére bökött.
- Pedig ez így van. Damont választottam - viszonozta Elena, és a barátja felé fordult. - Drágám, megbocsátasz nekünk néhány percre? Lenne miről beszélgetnünk - Damon némán bólintott, visszaszerezte az alsóját, majd eltűnt.
- Figyelj, Jeremy. Tudom, hogy ez most meglepett téged, viszont van néhány dolog, amit tudnod kell, ahhoz, hogy megérts. Nem Stefannal találkoztam először, hanem Damonnel - azzal Elena elmesélt mindent, amit eddig elhallgatott az öccse elől. Jeremy feszülten hallgatta.
- És rajtam kívül ki tud még rólatok? - kérdezte végül.
- Csak Bonnie, de megkértem rá, hogy ne beszéljen erről senkinek. Na, most viszont rajtad a sor! Mesélj, mi történt az elmúlt két hétben? - kérte, mire Jeremy elmondta, hogyan találkozott Alaric szellemével, majd azt, hogyan tervelték ki Rebekah elfogását, és végül elmesélte a Bonnie-val való kibékülésüket.
- Jut eszembe, ma áthívtam Bonnie-t vacsorára. Lenne kedvetek csatlakozni hozzánk? - tudakolta Jer.
- Megkérdezem - mondta Elena és koncentrált. Meghallotta Damon hangját a fejében: "Miért is ne? Elvégre nem élhetünk örökké elszigetelten."
- Belement - jelentette a lány.
- Ezt meg hogy csináltad?
- Ezt? Fejben beszélgettünk. Egyszerűbb.
- Hát ez állati - jegyezte meg Jeremy.

Elena a délután további részét Damonnel töltötte, de most többnyire csak beszélgettek. Majd este megjött Bonnie, és eltöltöttek néhány kellemes órát. Miközben a lányok főztek, Bonnie megjegyezte Elenának, hogy még sosem látta Damont ilyennek.
- Milyennek? - kérdezte Elena.
- Kedves, vicces, és ahányszor rád néz, csillog a szeme. Ordít róla, hogy szerelmes. De te sem vagy másmilyen! - magyarázta a boszorkány.
- Hát, jól elvagyunk... - felelte sejtelmesen mosolyogva Elena.
- Ennyire ne legyél bőbeszédű! Eddig mennyi időt töltöttetek külön?
- A legtöbb az a három óra volt, amit nálad töltöttem. Nem szeretek távol lenni tőle, ezért éjszakára is marasztalom. Szegény nem jut haza túl gyakran.
- Ennyire összenőttetek? - Bonnie hangja meglepetést tükrözött.
- Önző vagyok... túlságosan szeretem! Ahogy rám néz.. jaj, olyan gyönyörű szemei vannak!
- Te teljesen belezúgtál!
- De azt ugye tudod, hogy mindezt hallja? - figyelmeztetett Elena.
- Jó, akkor csak annyit mondj meg, hogyan telik egy napotok! - kérte Bonnie.
- Reggel Damon kávéval ébreszt, reggelit és ebédet is ő készít, délután általában kirándulunk, megnézünk egy filmet, kocsikázunk, sőt a múltkor hegyet másztunk.. ilyesmi, nem beszélve a pikáns részletekről - nevetett Elena.
- És mindezt mikor vállaljátok fel?
- Nem tudom. Örökké nem lehet rejtegetni. Majd meglátjuk - Ezzel le is zárták a témát.
Mind a négyen nagyon jól érezték magukat. Éjfél körül, amikor Damon bebújt Elena mellé az ágyba, a lány még nem aludt.
- Miért nem alszol? - kérdezte a fiú.
- Nélküled nem megy, ha nem tudok hozzád bújni.. - adta meg a választ Elena. Damon erre gyengéden megcsókolta, a karjaiba vette, és mindketten azonnal elaludtak.

Másnap reggel korán keltek. Damon készített reggelit mindhármuknak, amit szótlanul fogyasztottak el. Elenának egy kis ideig nélkülöznie kellett Damon társaságát, ő ugyanis hazament, hogy előkészítse magát a temetésre. Eközben a lány kiválasztott egy fekete, ujjatlan ruhát, derekán egy vékony övvel. A ruha pont a térdéig ért, finom anyagból készült, és puhán simult Elena kecses testére. Utána hullámosra varázsolta haját, felvitt egy kis sminket, végül pedig kiválasztott egy fekete magas sarkú cipőt. Jeremy és Damon már várták, hogy együtt menjenek a temetésre.
A temető bejáratánál Elena szólt az öccsének, hogy menjen csak előre, mindjárt mennek ők is.
- Vigyázol rám, ugye? - kérdezte Damont.
- Minden pillanatban - felelte a fiú, és átnyújtott neki öt szál vörös rózsát, olyanokat, mint amiket Jenna és John temetésén is a sírra helyeztek.
- Akkor menjünk - Elena megszorította Damon kezét, és bementek a temető kapuján.
Már mindenki ott volt: Caroline, Stefan, Bonnie, Meredith, Matt, Forbes Sheriff és Jeremy. Körbe állták a sírt, amit egyelőre csak föld takart, hiszen a sírkő csak később került a helyére. Amikor Elenáék megérkeztek, halkan köszöntötték a többieket, akik kivétel nélkül az összekulcsolt kezeikre meredtek. Elena érezte, hogy nagyon elpirul, mikor Stefanra nézett és látta, milyen szomorúan csillognak a fiú zöld szemei.
A seriff törte meg a csöndet.
- Köszönöm, hogy mindannyian eljöttetek, hogy elbúcsúztassuk Alaric Saltzmant - ekkor Elenához fordult. - Elena, szeretnélek megkérni, hogy tartsd meg a búcsúbeszédet! -  A lány nagyon meglepődött, de bólintott, és odalépett Liz mellé.
- Azért gyűltünk itt össze, hogy búcsút vegyünk egy különleges embertől - kezdte. - Alaric számomra nem csupán egy tanár volt, hanem jóval több annál: pótapa, gondviselő, és barát. Apa volt, amikor mindenkit elvesztettünk az öcsémmel. Gondoskodott rólunk, vigyázott ránk, mint gondviselő. Barát volt, aki mindig mellettünk állt, segített rajtunk, és meghallgatott. Nem engedett el minket, hanem velünk maradt, és mindezt saját akaratából tette. Először a feleségét vesztette el, majd a barátnőjét, de sosem tört meg, s nem adta fel. Még emberi élete utolsó pillanatiban is megmaradt becsületes, tiszta embernek. Halála, végzete méltatlan volt hozzá, és ugyan úgy ment el, mint egy szörnyeteg, a szívünkben úgy él tovább, amilyennek megismertük. És Alaric, ha ezt most hallod, akkor tudd, hogy nagyon hálás vagyok neked mindenért, és sajnálom, hogy az életed nem úgy alakult, ahogy szeretted, vagy megérdemelted volna. Köszönöm! - fejezte be Elena, könnyeivel küszködve. Rajta kívül Caroline és Bonnie is sírt, de a többiek szemében is gyűltek a könnyek. Elena visszatért Damon mellé, és összekulcsolták kezeiket. Ezután Meredith egy koszorút helyezett a sírra, majd a többiek is követték a példáját egy-egy szál virággal. Utoljára Elena tette le a rózsáját, majd elhelyezett egy-egy szálat Jenna és John, illetve kettőt a szülei sírján.
A halotti tort a Salvatore-házban tartották. Lassan ballagtak, így húsz perc elteltével értek oda. Elena már készült bemenni, amikor a nevét hallotta.
- Elena! Elena, várj csak! - kiabálta az izgatott hang. A lány hátrafordult, megpillantotta Caroline-t, aki megragadta, és odébb húzta, hogy a beszélgetésüket senki se hallja meg.
- Igen, Care?
- Miért nem mondtad el? - támadta le a szőke vámpír.
- Mit?
- Jaj, Elena, ne tettesd a hülyét! Hát azt, hogy te meg Damon... hogy mondjam, összejöttetek!
- Hát, izé... Ma akartam elmondani neked. Annyi problémád volt, nem akartam rád zúdítani a szerelmi ügyeimet. Amúgy Stefan nem mondta? Úgy tudom, sok időt töltöttél vele mostanában.
- Ez igaz, de ő csak annyit mondott, hogy idő kell neked, és hogy te meg ő.. már nem vagytok együtt. Azonban ő általában hallgat, én pedig untatom a panaszaimmal.
- Értem. Sajnálom, hogy nem mondtam el... Egyébként mi a véleményed? - kérdezte Elena. - Mármint rólunk?
- Nézd, azért nekem azért ezt még fel kell dolgozni, de egyszerűen nem tagadhatom le, amit látok.
- Mit látsz?
- Azt, hogy az ilyen kötelék nagyon ritka - magyarázta Caroline. - Tudod, vámpírként érzékelni tudjuk az élőlények közti kapcsolatokat. Nálatok pedig elszakíthatatlan kötelek vannak, sőt, nem is kötelek, hanem acélkábelek, érted? Pedig nagyon rövid ideje tart a kapcsolatotok. Ezt érezte Stefan is. Neked ő az igazi, Elena.
- Hát.. eléggé kötődünk egymáshoz, de ez az egész még új... Nem volt időm arra, hogy végiggondoljam, mit is éreztem Stefan iránt, és most mit érzek Damonnél. Fel kellett dolgoznom, hogy mi lett belőlem, meg kellett tanulnom kezelni a vérszomjamat, bár ugye neked ezt nem kell magyaráznom... Borzasztóan ragaszkodom Damonhöz, azonban ezt nem hasonlíthatom össze a Stefan iránt érzett szerelemhez, hiszen akkor még ember voltam, ember, akinek mások az érzései, mint egy vérszívó szörnyetegnek. Amíg ezt magamban nem rendeztem le, nem akartunk felvállalni - mondta Elena. Caroline magához húzta, megölelte, majd nekiszegezte a kérdést:
- Elena, boldog vagy?
Elena belenézett Caroline szemébe, de nem tudta sokáig állni a szőke vámpír pillantását. Szégyenlősen lesütötte szemeit, és lassan válaszolt a feltett kérdésre.
- Sohasem voltam még ennyire boldog...
- Jaj, Elena, miért nem ezt mondod? Nincs ezen mit szégyellned!
- De igen, van! - erősködött Elena. - Ugyanis pont akkor vagyok a legboldogabb, amikor minden úgy alakult, ahogy nem szerettem volna! Alaric meghalt, mint egy gyilkos szörnyeteg, én is meghaltam... és EZ lett belőlem!
- Tudod, az ember éppen akkor találja meg az igazi boldogságot, amikor nem számít rá. Neked vámpírrá kellett válnod ahhoz, hogy rájöjj: te Damont szereted igazán, ő a másik feled. Lehet, hogy emberként Stefant választottad volna, de most, hogy nem vagy többé ember, megtaláltad a nagy Őt! - mondta vigasztalóan Caroline.
- Köszönöm, Care - felelte Elena. - Igazad van. Te mindig meg tudsz vigasztalni.
- Erre valók a barátok! - mosolygott Caroline. - Most pedig mesélj! Mindent hallani akarok arról, ami veled történt! - Elena sóhajtott, majd elmesélte barátnőjének mindazt, amit fontosnak talált, kezdve az emlékeivel, és az első kirándulással.
- Na igen, láttam, ahogy Damon rád nézett - jegyezte meg Caroline nevetve. - Szinte levetkőztetett a szemeivel, úgy csillogtak.
- És mi lesz most Tylerrel? - váltott témát Elena. A kérdés hallatán Care arca elkomorodott.
- Bonnie azt mondta, hogy holnap rendezi az ügyet. Klaus idáig csak húzta az egészet, újabb és újabb kifogásokkal, én meg nem is merek a szemébe nézni.
- Miért?
- Emlékszel, hogy felhívtalak Tyler haláláról? Borzasztóan éreztem magam. De amikor megtudtam, hogy él, annyira örültem neki... és hát nem tudtam, hogy ő igazából Klaus... szóval tettem valamit.. valami szörnyűt - mondta óvatosan Caroline.
- Mit tettél? - kérdezte Elena zavartan.
- Lefeküdtem vele - vallotta be a lány, de nem hagyta barátnőjét szóhoz jutni, aki eléggé meglepődött. - Lefeküdtem vele, vagyis nem vele, hanem Klausszal! Érted?! Klausszal! Nem tudtam, hogy nem Tyler az... és ez annyira gáz! - Caroline hangja elcsuklott. Most Elenán volt a vigasztalás sora.
- Ez nem gáz Caroline, nem a te hibád! Honnan tudhattad volna, hogy Klaus az?
- Igen, csak ahányszor látom, az jut eszembe, hogy Klausszal csaltam meg Tylert! Mindjárt felfordul a gyomrom! Ja, és Klaus ráadásul még cukkol is vele... - Elenának végül sikerült lenyugtatnia Caroline-t, bár ez egyáltalán nem volt egyszerű. Beszélgetésüknek Matt vetett véget.
- Lányok, nem akartok bejönni? Már majdnem egy órája kint álldogáltok - mondta, mire Caroline és Elena bólintott, majd mindketten bementek. A többiek csendben beszélgettek: Stefan és Jeremy Bonnie-val, Damon és Meredith pedig Lizzel. Damon, amint meglátta Elenát, mellette termett, és nem engedte el többet. A pár mindenkivel beszélgetett, Elena mégis Bonnie-nál időzött a leghosszabban.
- Kérnék tőled egy szívességet - mondta a boszorkány. - Holnap Klaus visszakapja a testét. Minden készen áll, azonban kéne még valami: néhány csepp véred.
- De hát vámpírként hogy veszed hasznom? - így Elena.
- Azt bízd rám. Kérlek, tedd meg ezt nekem - kérte Bonnie. Damon nem örült túlságosan ennek, de azt sugározta a barátnőjének, hogyha belemegy, ő támogatja.
- Rendben van - egy egyezett bele Elena, mire Bonnie hálából megölelte.
- Köszönöm! Holnap reggel tízkor gyere a boszorkány házba! Damon, te is jöhetsz - tette hozzá, mosolyogva.
A társaság lassan elfogyott, amikor Bonnie is elment Jeremyvel. Már csak Elena, Damon, Stefan, és Meredith maradt a házban, sőt, az utóbbi is indulni készült. Stefan felajánlotta, hogy hazakíséri, így Damon és Elena egyedül maradt. Csendben összepakolták a tányérokat, poharakat.
- Szép beszéd volt - jegyezte meg Damon.
- Gondolod?
- Aha. Nekem tetszett.
- Túl elfogult vagy velem - viszonozta Elena, miközben kezeit Damon nyaka köré kulcsolta.
- Ami azt illeti, te is az vagy, főleg azután, amit Caroline-nak mondtál!
- Te állandóan hallgatózol - vetette a szemére Elena. - Mit mondtam?
- Ilyesmiket: "Damon egy igazi félisten", meg "Egyszerűen tökéletes", és hogy "Perverz álmaim vannak a meztelen felsőtestéről..." - szólt Damon nevetve.
- Hé, ilyet nem is mondtam! - csattant fel a lány, egészen elpirulva. Damon vigyorogva lefejtette magáról a kezeit, felkapott egy whisky-s üveget, majd töltött magának.
- Kérsz?
- Damon, nem fejeztük be! - Elena úgy tett, mintha mérges lenne.
- Ó, dehogyisnem! Én az igazat mondtam, és kész - közölte, miközben felhajtotta az ital felét. - Egyébként, meg fogsz büntetni, mert őszinte vagyok? - A kérdés hallatára Elena szeme felcsillant.
- Igen, meg leszel büntetve - mondta, és elkezdte kigombolni Damont ingét, majd miután ezzel végzett, a karjánál fogva elkezdte húzni fölfelé, a fiú szobája felé.
- Gyere már! - Damon nevetett. gyorsan kiitta a maradék skót whiskyt, és felsuhantak az emeletre.

Stefan és Meredith eközben megérkezett a lány lakásához.
- Megérkeztünk - szólalt meg Meredith, hogy megtörtje a kínos csendet. Egész úton nem szóltak egy szót sem, mindketten gondolataikba merülve haladtak egymás mellett, mégis érezhetően vibrált körülöttük a levegő.
- Igen - felelte Stefan anélkül, hogy levette volna szemét Meredithről.
- Szép szertartás volt - mondta az orvos. - Köszönöm, hogy segítettél.
- Ugyan, te szervezted az egészet, én csak... megcsináltam ezt-azt - a vámpír zavarában lesütötte a szemét.
- Hát akkor, találkozunk majd... - Meredith már készült becsukni az ajtót, amikor Stefan hirtelen visszafordult., odalépett hozzá, és megcsókolta. A lányt meglepte a fiú csókja, de gondolkodás nélkül válaszolt rá. Nem voltak hevesek, mindössze kíváncsian ízlelgették egymás ajkait. Végül Stefan szakította meg a csókot.
- Viszlát, Meredith - mondta mosolyogva.
- Viszlát, Stefan - válaszolt Meredith, és becsukta az ajtót.
Stefan még sokáig álldogált a lépcsőházban, csak hosszú percek elteltével indult el. Időre volt szüksége ahhoz, hogy feldolgozza az imént történteket. Lassan ballagott hazafelé; valamiért lelkiismeret furdalást érzett azért, amit tett. Máris túltette volna magát Elenán? Lehetetlen, hiszen az elmúlt két hétben annyit gyötörte magát amiatt a borzalmas éjszaka miatt. Mi lett volna, ha először Elenát menti ki? Matt meghal, és ezért a lány biztos utálta volna. De igaza volt a bátyjának: legalább élve, emberként utálta volna! Semmi kétség, elszúrta. Az ember Elena őt választotta. Azonban mindez a múlté, Elena továbblépett, ezért neki is tovább kell, habár tudta, hogy még sokáig nem fogja elfeledni őt. És biztos volt benne, hogy érez valamit Meredith iránt, még akkor is, ha nem heverte ki teljesen a történteket. Viszont egy nap talán képes lesz mást is szeretni, esetleg nem is olyan sokára, mint azt gondolná. Neki is joga van boldognak lenni, és lehet, hogy azt újra Meredith oldalán találhatja meg. Ettől a gondolattól jobb kedvre derült, így elhatározta, hogy beavatja Damont az elképzeléseibe, és megmondja neki, hogy örül annak, hogy mindkettejüket boldognak látja. Így talán tehet valamit azért, hogy feloldja a köztük lévő, még mindig fagyos hangulatot.
Amikor belépett belépett a házba, rögtön Damon szobája felé vette az irányt. Kiváló fülével halk, egyenletes légzést vélt hallani, de amikor benyitott Damon szobájába, tágra nyílt a szeme, ugyanis nemcsak Damon, hanem Elena is az ágyban feküdt. A lány fejét a fiú meztelen mellkasán nyugtatta, és mosolyogva szuszogott, míg Damon átkarolva tartotta őt. Stefan azért csodálkozott, mert csak egyvalaki légzését vélte hallani, de hamar rájött, hogy azért hallotta csak egyikőjüket, mert mindketten teljesen egyszerre veszik a levegőt. A kisebbik Salvatore mosolyogva becsukta az ajtót, és hagyta aludni őket. Most már tudott mosolyogni, ami boldoggá tette.


A következő rész tartalmából...
Klaus végre visszakapja a testét, Caroline legnagyobb örömére. Stefan elhatározásra jut, míg Meredith Elena segítségét kéri, hogy meghozza a végső döntést, Bonnie pedig egy különleges varázsigével próbálja megóvni szerettei életét.
8. rész >>