2x06 Logan

Korhatár: 12
Leírás: Új szereplő a láthatáron! Logan, a fejezet névadója azért is különleges, mert ő az első fontos karakter, akit én találtam ki, és nem szerepel a sorozatban. Jó olvasást!


VI. fejezet - Logan

- Logan? - kérdezte hitetlenkedve Rebekah, tátott szájjal meredve az előtte álló, ismerős férfire. Nem, ez nem lehetett az a Logan. Semmiképpen sem. És mégis, a magas, szélles vállú, szőke pasi tisztára olyan volt, mint ő.

Rebekah egy fa mögé bújva leste a serényen dolgozó fiatalembert, aki már órák óta túrta a földet fáradhatatlanul egy ásóval. Hosszú, szőke haja rendezetlenül omlott a vállára, míg karakteres, csinos arcáról patakokban folyt a veríték. Ő mégsem állt meg egy pillanatra sem, csak néha tűrt fel ingének az ujját, hogy ne zavarja a munkában. A lány igyekezett nem zajt csapni, ám egy óvatlan pillanatban véletlenül rálépett a körülötte heverő száraz gallyak egyikére, ami hangos reccsenéssel ketté tört alatta. Természetesen a fiú azonnal észrevette, és kíváncsian fordult hátra, hogy megnézze, kinek a zaját hallotta az imént.
- Van ott valaki? - tudakolta hangosan, de nem érkezett válasz. Ez persze nem győzte meg, sőt, rögtön gyanakodni kezdett a leselkedő kilétére. - Rebekah?
Rebekah úgy vélte, fölösleges tovább rejtőzködnie, így szégyenlősen előbújt a fa mögé.
- Minek köszönhetem a látogatásod? - érdeklődött kedvesen a fiatalember, letéve az ásót.
- Hát...én csak..kíváncsi voltam, mit csinálsz éppen - felelte Rebekah fülig pirulva. - Igazán nem akartalak zavarni.
- Ó, hiszen te sose zavarsz! Engem biztosan nem, csak aztán az apám meg ne lássa, hogy itt vagy, hiszen tudod, milyen.
- Ez esetben jobb is lenne, ha hagynálak dolgozni - állapította meg Rebekah, majd sarkon fordult, és elindult visszafelé.
- Bekah, várj - kiáltott utána ő, néhány másodperc alatt áthidalva a köztük lévő távolságot. - Maradj itt - kérte, kezei közé véve a lány két kezét.
- De mi lesz a gödörrel?
- Az várhat - legyintett a fiú. - Te viszont nem - mondta, és lehajolt, hogy ajkát az övére tapassza.
- Szeretlek, Logan - suttogta Rebekah, összekulcsolva kezeiket.
- Én is szeretlek, Bekah.

- Teljes életnagyságban - felelte az, széttárva a karjait.
- De hát te... - dadogta Rebekah, le sem véve róla a szemét. - Te...
- Arra gondolsz, hogy ezer éve halottnak kéne lennem? Nos, nem sokat tévedsz, mert pontosan ezertizenegy éve az vagyok.
Rebekah lerogyott egy székre, és a kezébe temette az arcát.
- Szóval vámpír vagy.
- Nagyon úgy fest - vigyorgott Logan, összefonva karjait a mellkasán, látszólag jót derülve Rebekah megrökönyödöttségén. - Tudom, kicsit furcsán hangzik, tudva, hogy te öltél meg, de azért itt vagyok.
- Hogyan? Hogyan, amikor a kezem közt haltál meg?
- Szerintem ezt inkább ne tőlem kérdezd, ugyanis akkor én pont nem azzal voltam elfoglalva, hogy ki, mikor, mit csinált veled. Amikor haldokolsz, ezek a dolgok nem tűnnek túl fontosnak.
- Ki változtatott át? - ismételte Rebekah, a torkánál fogva nekinyomva Logant a falnak.
- Nyugi, Bekah, ezzel nem mész semmire - felelte az szinte sztoikus nyugalommal, miközben játszi könnyedséggel lefejtette magáról a lány kezeit. - Ellenben Klausnak biztosan lesz mesélni valója az ügyben.
- Micsoda? Mi köze van ehhez az egésznek a bátyámnak?
Logan egy hatalmasat ásított, mire felelte volna.
- Nem beszélhetnénk meg ezt inkább holnap? Eléggé lefárasztott a mai nap - közölte. - Van egy üres szobátok? - Rebekah nem felelt, csak továbbra is döbbenten figyelte őt. - Ebben az esetben keresek egyet magamnak - vonta meg a vállát, majd elindult az emeletre, magára hagyva Rebekah-t.

XOXO

Elena teljesen szétesve feküdt az egyik asztalon, értelmetlen szavakat mormolva magában. Hajnali öt óra volt, mikor nagyjából az összes vendég elment, így már csak Damon, Stefan és Elena maradtak a házban.

- Ez aztán jó buli volt - motyogta magában Elena, átfordulva a másik oldalára, azonban nem vette észre, hogy nincs alatta semmi, így egyenesen a földre zuhant...vagy zuhant volna, ha Damon nem terem ott egy szempillantás alatt és nem kapja el.

- Jéééé - csodálkozott Elena. - Neked vannak ikertestvéreid?

- Hány ikertestvérem van? - kérdezte gyanakodva Damon, továbbra is a karjában tartva a lányt.

- Lássuk csak - tűnődött az. - Ha jól látom, kettő.

- Nem gondolod, hogy inkább hármat látsz belőlem, mert kicsit berúgtál? 

- Én? Berúgni? Soha! - vágta rá Elena, morcosan összekulcsolva karjait.

- Elnézést, nem kicsit vagy berúgva, hanem nagyon - javította ki saját magát Damon.

- Pedig nem is ittam semmit.

- Ha öt pohár tequila és egy üveg vodka nem számít annak, akkor igazad van.

- Most mi van, úgy beszélsz, mintha te tök józan lennél - jegyezte meg Elena, elnyomva egy ásítást.

- Na gyere, de kis partiarc, lefektetlek - ajánlotta fel Damon, felcipelve őt a hálószobájába. Óvatosan letette őt az ágyra, majd betakarta.

- Hé, le se vetted a ruháimat - ellenkezett Elena kómásan. - Ráadásul te is fel vagy öltözve.

- Ugyan miért kéne levennem?

- Azt mondtad, hogy lefektetsz!

Damon elnevette magát, ugyanis egyáltalán nem számított rá, hogy Elena ilyen könnyen félreérti. Hiába, a részeg Elena sokkal merészebb és kevésbé korlátolt volt, mint a józan.

- Elena, drágám, nem szokásom félájult nőkkel szeretkezni - felelte vigyorogva.

- Félájult? - visszhangozta Elena. - De én nem is... - A mondatot nem fejezte be már be, mert Damon legnagyobb derültségére annak a felénél már elaludt.

Elena délután négyig aludt, teljesen kiütve, mint egy darab fa. Damon sokkal korábban felkelt, bár neki jóval egyszerűbb volt, hiszen egyáltalán nem ütötte úgy ki magát, mint a barátnője. Ebből látszik, mennyivel gyakorlottabb volt a pialásában, mint ő.
Így, amíg Elena aludt, hozzálátott, hogy rendet tegyen a házban, ami kisebb fajta csatatérre hasonlított az előző éjszaka után. Szerencsére korábban még eszébe jutott lefedni a méregdrága perzsaszőnyegeket, így legalább azoknak nem lett semmi bajuk. Majdnem másfél órájába telt, hogy összetakarítson, ráadásul Stefan is ezt az időpontot választotta, hogy kicsit felidegesítse.
- Szóval jegygyűrű, mi? - érdeklődött közönyösen, hanyagul az ajtófélfának dőlve.
Damon úgy meglepődött, hogy félrenyelte a whiskyt, amit nem sokkal korábban töltött ki magának, és hangosan fulladozni kezdett.
- Micsoda? - nyögte két köhögés között. - Ezt meg honnan szeded?
- Van szemem - felelte egyszerűen Stefan, megvonva a vállát. - Máskülönben pedig itt lakok, és egész véletlenül hallottam mindent. - Damon megrökönyödve nézett rá, keresve a szavakat, de még mielőtt bármit is mondhatott volna, Stefan félbeszakította.
- Ellenben nincs okom beleszólni, úgyhogy magyarázkodnod sem kell. Ha titeket ez tesz boldoggá, ám legyen. Addig is, jó takarítást! - tette hozzá, gúnyosan megveregetve Damon vállát, majd egyszerűen kisétált ajtón. Az idősebb Salvatore szemét forgatva nézett utána, de úgy döntött, az öccse nem ér annyit, hogy felidegesítse magát rajta, elvégre sokkal fontosabb dolga is volt annál. Így egy szempillantás alatt felsuhant a szobájába, ahol Elena még mindig aludt. Amikor meglátta, hogy Elena szorosan átölelve tartja a párnát, amin ő aludt korábban, elmosolyodott. Soha, senkit nem tudott így szeretni korábban, mint ő. Olyan érzéseket keltett benne már a látványa is, amelyeknek még a létezését is megkérdőjelezte. Óvatosan leült mellé és elkezdte simogatni az arcát.
- Elena - ébresztgette. A lány egy aprót sóhajtott, ahogy bágyadtan kinyitotta a szemét.
- Mmmm...Szia.
- Szia. Jól aludtál?
- Tökéletesen - válaszolta Elena, miközben felült, majd nyújtózott egy kiadósat.
- Szerencséd, hogy a vámpírok nem nagyon szoktak másnaposak lenni, ellenkező esetben ugyanis most életet legfrankóbb macskajajának néznél elébe.
- Olyan sokat ittam tegnap?
- Sokat - nevetett Damon. - De a legjobb mégis akkor voltál, amikor lefektettelek. Józanul is lehetnének ilyen vicces megjegyzéseid.
- Valami rémlik - tűnődött Elena. - "Elena, drágám, nem szokásom félájult nőkkel szeretkezni." Jól emlékszem, ugye?
- Valahogy így történhetett...eléggé fel voltál pörögve tegnap este, minden tekintetben.
- Hát, ami azt illeti, nem vagyok hozzászokva ahhoz, hogy elutasíts!
- Attól tartok, hogy egyikőnk számára se lett volna túl élvezhető, ha olyan részeg vagy, mint az egész ház együttvéve - jegyezte meg Damon, miközben keze Elena pólója alá vándorolt, és simogatni kezdte a lány hasát. - Most viszont nem lenne kifogásom egy kis élvezet ellen...
- Hmmm...ez felhívás keringőre? - tudakolta Elena, kezeit szorosan Damon nyaka köré fonva, lehúzva őt az ágyra.
- Naná, hogy - vigyorgott a fiú, végre-valahára összekapcsolva csókra éhes ajkaikat.

XOXO

Caroline hasonló időpontban ébredt, mint Elena, ellenben Tyler továbbra is békésen horkolt mellette. Egy ideig nézte, ahogy a fiú alszik, de végül engedett az éhség hívó szavának, és kiszökkent a konyhába némi táplálék után nézni. Nem volt rajta semmi egy rövid, bő szabású pólón és egy bugyin kívül, azonban egyáltalán nem zavartatta magát. Csendben iszogatta vért, ami történetesen a kedvenc vércsoportja, a B+ volt, amikor egyszer csak kopogást hallott az ajtón.

- Ez meg ki lehet? - kérdezte magától, miközben kisétált a hallba, hogy ajtót nyisson. Ám amint megpillantotta az ajtó előtt álló személyt, lefagyott a mosoly az arcáról.

- Klaus - sóhajtott fel, amint kinyitotta az ajtót.

- Valaki milyen lengén öltözött fel ma - köszöntötte derűs hangon a hibrid. - Bemehetek?

- Mivel a nem opció sajnos nem játszik, igen. - Caroline odébb lépett bejárattól, beengedve a férfit, de arcáról nem távozott el a boldognak a legnagyobb jóindulattal sem mondható arckifejezés, amit Klaus nagy érdeklődéssel tanulmányozott.

 - Várj, engedd meg, hogy kitaláljam, mire gondolsz: borzasztóan hiányoltál!

- Rossz válasz. Egyáltalán nem hiányoztál - vágott vissza Caroline. - Ellenben kifejezetten kíváncsi vagyok, mi hozott vissza ide, ugyanis van egy sanda gyanúm, hogy nem a húgod iránt érzett szeretet, habár egészen véletlenül, meglepő módon, ő is megjelent itt nem sokkal előtted.
- Szóval Rebekah itt van - visszhangozta Klaus. - Erről nem tudtam. Viszont ami a visszajövetelemet illeti, szerintem pontosan jól tudod, miért jöttem.
- Csupa fül vagyok.
- Ha jól emlékszem, tartozol nekem valamivel. Egy randevúval, ahogy te nevezted.
- Most komolyan azért jöttél ide, hogy számon kérd rajtam a hülye randidat? - fakadt ki Caroline.
- Nyugalom, szívem, hiszen mindketten tudjuk, hogy megígérted nekem - Klaus önelégülten elmosolyodott. - Vagy már elfelejtetted, hogy mennyi követ megmozgattam a kis barátaid miatt, holott egyáltalán nem érdekelt egy fikarcnyit se, mi van velük?
- Mi folyik itt? - Tyler jelent meg a hallban, gyanakvó arccal figyelve a jelenetet.
- Semmi, csak Klaus szimplán nem képes megtenni egy szívességet anélkül, hogy ne kérne valamit cserébe - válaszolta Caroline.
- Attól tartok ebben az esetben nem engem kéne hibáztatnod - felelte Klaus nyugodtan. - Elvégre te voltál az, aki megígérte, hogy eljössz velem egy randira, ha megteszem, amire kérsz.
- Állj le, haver - szólt közbe Tyler, védelmezően Caroline elé lépve. - Nem kényszerítheted valami olyanba, amit nem akar megtenni.
- Ó, én nem kényszerítem semmire. A kényszer nálam nem eszköz a céljaim elérése. Egy kitépett szív, egy eltört nyak, vagy egy karó sokkal inkább jellemzi a módszereimet.
- Fölösleges fenyegetned - közölte szárazon Care. - Úgysem tennéd.
- Valóban? - kérdezte Klaus, veszélyesen közel hajolva Caroline-hoz, de szeméből ezúttal gyilkos düh sugárzott. - De mivel egy úriember vagyok, hajlandó vagyok várni. Csak egy ideig! Ha túl sokáig tart, elvesztem a türelmem, és akkor jól tudjátok mi következik. Még találkozunk - búcsúzott és egy pillanat alatt eltűnt. Tyler és Caroline hitetlenkedve bámulták a hűlt helyét, majd szinte egyszerre fordultak egymás felé, hogy egy szeretetteljes ölelésben találkozzanak.
- Nem hagyom, hogy bántson - suttogta Tyler Caroline hajába.
- Tudom. És ne hidd azt, hogy engedek neki. Bármikor - viszonozta Caroline, mire Tyler csak bólintott, hiszen jobban bízott benne, mint bárki másban.

XOXO

Klaus elgondolkodva sétált be a Mikaelson-villa ajtaján, olyannyira, hogy észre sem vette a nappaliban ülő húgát, aki viszont tűkön ülve várta bátyja hazatértét.

- Nik! - kiáltott rá, mire Klaus csodálkozva felkapta a fejét.

- Rebekah, micsoda meglepetés! Csak nem azért jöttél, hogy meglátogass?

- Tudod, ki látogatott meg tegnap? - kérdezte a lány haragtól szikrázó szemekkel.

- A mikulás?

- Menj a francba, Nik!

- Nos, lehet, hogy én vagyok a világ legerősebb teremtménye, de gondolatokat egyelőre még nem tudok olvasni, habár kifejezetten foglalkoztat a gondolat. - Rebekah idegesen forgatta a szemét. - Tehát, várom, hogy beavass!

- Logan van itt! Érted? Logan!

- Tartok tőle, hogy nem értem - húzta el a száját Klaus. - Rengeteg Logant ismerek.

- A fenébe is, Nik, Logan Watson! Akinek ezer éve halottnak kéne lennie.

- Ó.

- Nem tűnsz túl meglepettnek - állapította meg Rebekah. - Ki vele, mit tudsz róla! - Klaus azonban nem válaszolhatott, mert az említett éppen abban a pillanatban lépett be a nappaliba.

- Niklaus! - üdvözölte szélesen vigyorogva a hibridet, erélyesen megrázva a kezét. - Régóta nem láttalak, öreg!

- Logan, semmit sem változtál - válaszolta Klaus, megveregetve Logan vállát. - Bár ahogy elnézem, felszedtél jó pár kiló izmot. 

- Viccelsz? Floridában kötelezők a kockák a tengerparton.

- Oké, álljunk meg egy pillanatra - vágott közbe Rebekah. - Te végig tudtad, hogy él?!

- Fogjuk rá - felelte a hibrid, mintha egy kevésbé lényeges dologról beszélne.

- Tudtad, hogy él, és ezer évig nem szóltál róla?! - üvöltötte Rebekah hisztérikusan, magából kikelve.

- Azt hiszem itt a lehetőség, hogy kislisszoljak - jegyezte meg Logan. - Sok sikert, haver - tette hozzá, majd nevetve kisétált az ajtón.

XOXO

- Oké, hívtatok, hát itt vagyok - szólt Jenna, miközben lepattant Elenával és Damonnel szemben az egyik székre. Elena minden barátját meghívta a Grillbe, hogy közölje velük a nagy hírt.

- Hát, mielőtt még bármit is mondanék, szeretném megvárni, hogy a többiek is megjöjjenek.

- Elena, az a helyzet, hogy Jenna már tud róla - mondta Damon.

- Micsoda? Honnan tudod? - értetlenkedett Elena, mire Damon és Jenna rejtélyesen összenézett.

- Próbáljuk ki.

Damon vett egy mély levegőt, és hagyta, hogy a kérdés százhetven év után először elhagyja a száját.
- Meg akarom kérni Elena kezét. - Jenna úgy megdöbbent, hogy szinte tényleg leesett az álla.
- Szent ég...
- Hát, valamiért sejtettem, hogy meg fogsz lepődni.
- Damon, ne értsd félre, de ez eléggé váratlanul ért. Először is, miért hozzám jöttél?
- Tudod, a tizenkilencedik században, amikor születtem, úgy nevelték a gyerekeket, hogy egy lány kezét először a szüleitől kell megkérni - magyarázta Damon. - Ha ők beleegyeznek, csak azután jöhetett az igazi lánykérés. Manapság persze ez már nem divat, de régebben, amikor még ember voltam, mindig is az volt a vágyam, hogy így kérjem meg egy nő kezét. És mivel Elenának te vagy a gondviselője, ezért te vagy az, akitől az engedélyt kérem. 
- Húha - sóhajtott Jenna. - Kezdem felfogni. Szóval ennyire komoly?
- Nem tudom, mit lehet komolynak nevezni, azonban azt tudom, hogy mindennél jobban szeretem őt. A kapcsolatunk jól működik, tökéletesen megvagyunk együtt. Másrészt pedig annyiszor voltam már csak egy lépésre attól, hogy elveszítsem, hogy minden lehetséges módon közel akarom tudni magamhoz őt.
- Értem - bólintott a nagynéni. - Ahogy azt is, hogy erre a kérésre nem nagyon szokás nemet mondani. A helyzet pedig az, hogy nem is akarok. Látom, mi van köztetek és egy pillanatra sem vonom kétségbe Elena érzelmeit irántad. Egyszerűen megőrül érted, Damon. Tudom, hogy boldog, és szeretném, ha is maradna.
- Ez akkor azt jelenti, hogy...
- ...nyugodtan megkérheted a kezét. Hogy is mondják? Az áldásomat adom rá.

- Te komolyan megkérdezted Jennát, hogy megkérheted -e a kezem? - kérdezte Elena Damon felé fordulva.
- Így történt - bólintott Jenna. - És ahogy elnézem azt a gyűrűt az ujjadon, valószínűleg igent mondtál.
- Pontosan - vigyorgott Elena, fejét Damon vállár hajtva. - Habár sikerült eléggé meglepnie.
- Kinek sikerült meglepnie? - Jeremy jelent meg az asztalnál, nyomában Bonnie-val.
- Még nem mondok semmit! - tiltakozott Elena. - Először megvárjuk Caroline-t, Tylert és Mattet.
- Minket ugyan nem! - jelezte Care, aki éppen abban a pillanatban lépett be a Grill ajtaján Tyler társaságában. Mindketten lehuppantak az asztalhoz, és Caroline nem bírta megállni, hogy ne ajándékozza meg Elenát egy mindentudó vigyorral.
- Akkor már csak Matt hiányzik - állapította meg Elena. Nemsokára a fiú is befutott, is teljes volt a létszám.
- Elena, Stefan nem jön? - érdeklődött Bonnie.
- Ő már tudja, miről van szó - felelte Damon.
- Na, mondjátok már! - győzködte őket Caroline.
- Oké. - Elena vett egy mély levegőt, majd folytatta. - Az a helyzet, hogy...Damon meg én...szóval...ÖSSZEHÁZASODUNK!
Jenna és Caroline kivételével mindenki olyannyira ledöbbent, hogy egyetlen szót nem bírtak kinyögni. Jeremy volt az első, aki magához tért.
- 'Lena, ez...húúú - biccentett elismerően. - Gratulálok! - tette hozzá mosolyogva és megölelte a nővérét. Lassan a többiek is felocsúdtak és hasonló örömmel az arcukon gratuláltak nekik. Úgy tűnt, hogy mindenki kifejezetten örül az új fejleménynek.
- Hát, haver, őszintén szólva nem néztem volna ki ezt belőled - jegyezte meg Tyler nevetve.
- Saját magamat is megleptem vele.
- És van már valami elképzelésetek az esküvővel kapcsolatban? - tudakolta Matt.
- Ami azt illeti, erről még egyáltalán nem beszéltünk - vallotta be Elena. - Ez az egész olyan hirtelen jött, szóval nem is nagyon volt időnk átgondolni a dolgokat. De szerintem lesz rá alkalmunk bőven, nem igaz?
- Dehogynem - mosolyodott el Damon, majd egy puszit nyomott barátnője homlokára.
- Azt hiszem, itt az ideje, hogy megünnepeljük az eljegyzést - javasolta Jenna. - Normális keretek között - tette hozzá, az előző napi féktelen partira célozva. - Mit szólnátok egy kis pezsgőhöz?
- Szuper ötlet, Jenna! - értett egyet Elena. Jenna felállt és elindult a pulthoz, hogy megrendelje az italokat.
- Azt mind megiszod? - kérdezte ekkor egy hang mellette, érdeklődve nézve a két nagy üveg pezsgőt. Jenna megfordult és megpillantotta mellette lévő bárszéken ülő, kócos szőke fiatalembert.
- Nem, azért annyira nem vagyok részeges - felelte végül, egyenes a pasi kíváncsian csillogó barna szemeibe. Be kellett vallania saját magának, hogy kifejezetten dögös volt.
- Annyira? - vonta fel a szemöldökét az ismeretlen férfi.
- Hát, őszintén szólva nem egyszer sikerült már alaposan eláznom - kuncogott Jenna. - Amúgy Jenna vagyok - mondta, kinyújtva a kezét.
- Én meg Logan - viszonozta az, mosolyogva megrázva a nő kezét.
Eközben a többiek várták, hogy Jenna visszatérjen, azonban ő nagyon is leragadt a bárpultnál.
- Mi tart ilyen sokáig? - sóhajtott Damon, a pult felé pillantva. Abban a pillanatban gyanús lett neki a pasas, akivel Jenna beszélt. - Na ne!
- Mi az? - kíváncsiskodott Elena. - Kit láttál? - Damon azonban nem adott egyenes választ.
- Mindjárt jövök - közölte és célba vette a bárpultot, ahol Jenna és Logan ültek. Elvigyorodott, ahogy felismerte régi barátját.
- Logan Watson! - üdvözölte a szőke vámpírt.
- Úristen, csak nem a nagy Damon Salvatore? Ezer éve nem láttalak! - válaszolta Logan, megveregetve Damon vállát.
- Már tizenöt éve, ember!
- Hé, ti ismeritek egymást? - kérdezte Jenna.
- Naná - helyeselt Logan, játékosan oldalba bokszolva Damont. - Végigbuliztuk az egész kilencvenes éveket, nemde?
- Ó, szóval akkor te is vámpír vagy.
- Immár ezertizenegy hosszú éve. - Logan színpadiasan meghajolt. - Na és ti?
- Damon barátnője az unokahúgom.
- Barátnő? - rökönyödött meg Logan. - Csak nem lepattintottad a híres-neves Katherine Pierce-t?
- De még mennyire! - Mintegy varázsszóra, Elena jelent meg mellettük, átkarolva Damon derekát.
- Eltűntetek - konstatálta. - Mi történt?
- Éppen rólad beszéltünk - válaszolta Damon. - Elena, bemutatom neked egy régi barátomat, Logan Watsont. Logan, ő itt Elena, a menyasszonyom.
- Örülök - Elena kedvesen elmosolyodott.
- Szintúgy. Tehát menyasszony? Te aztán elcsavartad Damon fejét. Soha nem gondoltam volna, hogy képes lesz megállapodni.
- Nagyon úgy fest, hogy most sikerül neki - nevetett Elenam egy puszit nyomva a fiú arcára. - Logan, nem lenne kedved csatlakozni hozzánk? - tudakolta Elena, érzékelve a szikrákat Jenna és Logan között. - Éppen ünnepelni készültünk.
- Dehogyisnem - felelte az, majd mind a négyen csatlakoztak a többiekhez.

XOXO

Stefan, miután odakintről végighallgatta Elena bejelentését a Grillben, elhatározta, hogy egy életre elege volt a bátyja és volt barátnője kapcsolatából. Fejében egyre inkább egy terv kezdett el körvonalazódni, amin egyébként már régóta gondolkodott. Visszaemlékezett az első üzenetek egyikére, mely most kezdett el igazán értelmet nyerni számára.

"És én tudom, hogy szerezd ŐT vissza."

Most jött el az ideje, hogy kiderítse, mire is gondolt az ismeretlen zaklató. Amint visszaért a Salvatore-házba, felsuhant a szobájába és hozzákezdett terve megvalósításához. Előkapott egy üres, fehér papírt meg egy tollat és írni kezdte az üzenetet: 
TUDNI AKAROM, HOGYAN SZEREZZEM VISSZA ŐT! - írta Stefan, igyekezve nagy betűkkel, olvashatóan írni. Miután végzett, összehajtotta a papírt és letette az asztalára. Sejtette, hogy az ismeretlen valaki úgysem fog megjelenni előtte és elolvasni az üzenetet, így fogta magát és lement a nappaliba, hogy ott várjon a válaszra. Szerencsére az egész ház üres volt, aminek kifejezetten örült, mert végre nem kellett Damon és Elena idegesítő turbékolását hallgatnia egész nap. Ami még jobban idegesítette azon kívül, hogy folyamatosan egymáson lógtak, az az éjszakai tevékenység volt. Mert nem elég, hogy egész éjjel fáradhatatlanul hemperegtek, mindennek tetejébe Elena olyan hangerővel szokta sikoltozni Damon nevét, hogy azt már nem bírta elviselni. Bezzeg amikor ők ketten együtt voltak, a legtöbb, amit ki tudott préselni belőle, az pár halk sóhajtás volt.

Ilyeneken gondolkozott, amikor nagyjából tizenöt perc várakozás után megcsörrent a telefonja. Egy pillanat alatt előkapta a készüléket, azt várva, hogy megérkezett a várva várt válasz. Így is történt.
"Pontosan tudom, hogy szerezd vissza Elenát.. De először meg kell tenned cserébe valamit, különben nincs alku. A papíron ott áll, mit kell tenned. Vér lesz, sok-sok vér, Stefan."
Egy szempillantás alatt az emeleten termett és döbbenten vette észre, hogy papírra a következő üzenet van írva:
21201 Baltimore, Liberty street 34. 053-45
Stefan hitetlenkedve nézte a címet, egyáltalán nem értve az üzenet szükségességét. Azonban amint megfordította a papírt, hirtelen világos lett minden.
Ő tudja a választ minden kérdésedre. Vidd magaddal a fehér tölgy karót is.
A kisebbik Salvatore összehajtogatta a cetlit és becsúsztatta a zsebébe.
- Irány Maryland - gondolta. Elmosolyodott a gondolatra, hogy már nem kell sokat várnia arra, hogy Elena újra az övé legyen.


A következő rész tartalmából...
Stefan Baltimore-ba utazik, hogy megkösse élete legveszélyesebb alkuját. Eközben Mystic Fallsban Logan sok mindent felfed Rebekah-val közös múltjáról illetve átváltozásáról, miközben igyekszik közelebb kerülni Jennához. Damon és Elena is tervez valamit, amit igyekezne a legnagyobb titokban tartani a másik előtt. Matt pedig véletlenül egy olyan tárgyra bukkan, ami sok mindent elárul Rebekah-ról és az életéről.

7. rész >>





Vajon mit tervez Stefan? És miért jött Logan? Remélem, tetszett a fejezet és az új karakter is. Vele még sokat fogunk találkozni a későbbiekben, azt megígérhetem. 
Ezúttal szeretném megköszönni mindenkinek a támogatását, ami az ugrásszerűen megnőtt látogatottságban is megmutatkozott. Március hónapban 1100-al több oldalmegjelenítést regisztráltunk, mint februárban. Ráadásul ez a fejezet volt a 100. bejegyzés! Köszönöm nektek, és ezúton is kívánok mindeninek boldog húsvétot! :)
Véleményetekre ezúttal is kíváncsi vagyok.